2.Szerencsétlenségem....

-Yo no hablo húngaró! -szóltam gyorsan és hátat fordítottam.

-Si usted no habla Inglés y luego cuando empecé a hablar Inglés no habría vuelto a salir! (Ha nem beszélsz magyarul akkor amikor én elkezdtem magyarul beszélni nem fordultál volna oda!) -kiáltotta utánam idegesen.

-Ömm.. Én igazán sajnálom, bocsánat mondtam és elindultam.

-Min is nevettél? -kérdezte még egyszer.

-Hát, csak tudod amit a telefonba mondtál az nem egészen olyan volt mint amit láttam..

-Az én telefonhívásaim nem azért vannak hogy végighalgasd!-ordította majd megfordult és eltipegett a "stiletto"-jába.

-Úr.... Isten.. -gondoltam magamba.

-We've arrived Miss, that'll be 5$ please.-(megérkezdtünk hölgyem, 5 dollár lesz) mondta a taxis.

-Thank you! Goodbye!-mondtam és kiszáltam az autóból.

-Bye!

A ház tényleg szörnyű volt.... (Chelsey háza) Az ablakok be voltak törve és karton lapokkal voltak belülről kitámasztva. Mit tehettem? Bekopogtam;

-What?-(mivan) jött az ordítás belülről.

-I'm Chelsey sister?!?- (Én Chelsey húga?!?) mondtam, szinte magamtól kérdezve.

-Daisy is that you?-(Daisy te vagy az?) -ordította valaki.

-Yes!-(igen) kiáltottam magabiztosan mert ezt tudtam kívülről.

Egy férfi alsónadrágba és egy szakadt, piszkos atlétába nyitott ajtót egy üveg vodkával a kezébe.

-Are you here to pay Chelsey's rent?-(Chelseynek akarod kifizetni a bérlést?) mondta mérgesen, annyira hogy leköpött.

-I don't understand?!-(nem értem ?!?) mondtam félénken.

-You better damn pay it!- (k*rv*ra kikéne má fizetni!) ordította újra.

1. Bemutatkozás...

A nevem Daisy. 17 éves vagyok, és eléggé nagy szegénységben élek... A nővérem Chelsey, tavaly szeptemberben ellopta én és anyukám pénzét és elmenekült amerikába a pasijával Kris-szel. Anyukámmal nagyon nehéz élni ugyanis nem tud beszélni (néma) és egy 'bentlakó takarítónő'. Én mint 17 éves diák minden nap 6-kor kelek és megyek iskolába majd iskola után (kb. 14:00-kor) megyek dolgozni. Anyukám ebben az évben megkért hogy a nyári szünetben utazzak el nővéremhez, hogy megnézzem jól van-e...

-Igen! Hogyne! Majd egy év után megyek és futkosok utána miután "kirabolt" és itt hagyott minket a drogos, ittas barátjáért! -gondoltam magamban.

-Igen persze, Hmm...-mondtam anyának..

-Köszönöm!-(muttata anyukám)

Május vége most írjuk a dolgozatokat és naphosszat tanulok és dolgozok, majd este újra tanulok... Nem egy bájos élet de a lényeg hogy

 anyával vagyok.

-Pizsama, fogkefe, fogkrém, alsónemű, álomfogó...-motyogtam-Minden bent van.

A repülőm 9 am -kor indul szóval már (8:45) be vagyok jelentve.

-Ja, hogy ezért mondják hogy L.A.-ben gyorsan lebarnulsz.. -mondtam magamnak miközben elkeztem "levetkőzni"

Éppen a 'buszomat' vártam mikor egy másik magyar lány a V.I.P kocsijába elkezdte bepakoltatni a cuccait miközben telefonált;

-Igen, Tan nagyon lebarnult és nagyon magas lett! szörnyen helyes. Még jó hogy ő visz el a reptérről.

Elkeztem kuncogni, ugyanis a férfi aki a kocsiba pakolt egy alacsony, ősz hajú férfi volt. A lány lettete a telefont és hozzámszólt idegesen;

-Rajtam nevetsz? Mit nevetsz? -kérdezte elég flegmán.

A viselkedésétől meggijedtem ezért e-kép válaszoltam;

-Yo no hablo hungarian!

-gazdag lány

-én

Előzetes...

Ott állt, hogy lehet az hogy ilyen közel van mégis, milyen messze?
-Daisy? -kérdezte lágy hangjával.
-I-igen?- mondtam zokogva.
-Menjünk.......